Animal

Nem nagyon kedvelem az állatok fényképezését, nem is igazán szoktam. Unalmasnak és közhelyesnek tartom a témát, mert minden le lett lőve már állatok terén. Persze vannak nagyon szép, valóban gyönyörű természetfotók, és valóban vicces állatfotók is, nem tagadom. Talán  a kategóriába belefér egy régi fotóm is, amelyet valahogy most találtam csak elő, nem is nagyon emlékeztem rá.
Analóg 35mm-es filmre készült eredetileg, ez digitalizált, gyöngécske változat, de azért sok-sok év után is sikerültnek tartom a képet.
 Túlzok, de talán benne van az egész világ.

..

Egy lusta kép

Ha nincs időnk, erőnk, kedvünk, pénzünk, energiánk menni kicsit fotózni, vagy cipelni a gépet, csupán csak az "ihletünk" van meg, akkor is érdemes kézbe venni a gépet, és a hozzánk legközelebb eső tárgynak nekiesni. Én sem tettem másképp, és eldőlve az ágyon kicsit kattogtattam, "csak az íze végett". Öt perc, egy jó kép - szerintem - a vágy kielégítve, fotózás aznapra letudva. És az eredmény sem feltétlenül elhanyagolható!
Én elégedett vagyok.

A nagymamám szokta mondani: beszélni fekve is lehet. Hát fotózni meg pláne!

Inspiráció

Néhány példát, tehát néhány igazán kiváló fotót vezetnék elő annak tanulságaként, hogy miért érdemes időről-időre böngészni a komoly fotósok oldalait. Nagyon hasonló témában találtam két kiváló alkotótól származó fotókat. Ezek a képek nem csak jók, hanem - szerintem - nagyon ötletesek is, így több szempontból is inspirálhatják a képekkel foglalkozókat. Bill West műanyag katonái olyan kreativitásról árulkodnak, amit én nagyon ritkán látok, és nagyon nagyra tartok. A kép kivitelezése innen már gyerekjáték, az eredmény pedig magáért beszél: ZSENIÁLIS!

A következő alkotó, Chris Antohony alábbi két képe egy más fajta, sokkal profibb és persze drágább kivitelezési módban készült, de ötletben és elképzelésben itt sincs hiány, a képek üzenete pedig is briliáns.

Szóval tessék csak nyugodtan nézelődni, és a jó ötleteket szemérmetlenül lenyúlni!



.

Antikonkrét

Új tárgyévet írunk, új formákkal illenék előrukkolni. Őszintén szólva, az első egy hétben még semmit sem kattintottam, és bevallom, az év végi vidéki szabadság alatt, bár cipeltem a drágát, mégsem használtam. Így most megint a gyűjteményből válogatok, és nem friss áruval operálok.
Az alábbi képeket egy esetleges kiállatás anyagaként kezdtem formába önteni, alakjuk a falraakaszhatóság és kiállíthatóság kötelező jegyeit hordozza. Ezért a fehér, paszpartut imitáló keret.
A tartalomról pedig mindenféle homályos, kétes esztétikai körmönfontságot mellőzve annyit: a "konkrét", mint téma fotózásától el lehet, és szerintem előbb utóbb el is kell távolodni, persze nem véglegesen, de ideiglenesen biztos, mert így nagyon sokat lehet a formák, színek és arányok tekintetében fejlődni, és persze közel lehet kerülni egy rokon művészeti ághoz, képzőművészethez is.

.

Közhelyek, méskép(p)

A jó témák adják magukat, éppen ezért a jó témák fotós közhelyek, ha tetszik, ha nem. Nagyon sokat kell gondolkodni, vagy nagy szerencse,l illetve sok éves kattogtatás kell ahhoz, hogy környezetünk kézenfekvő "modellei" helyett valami tényleg eredetit csípjünk meg. A kötelező körök futása azonban nem feltétlenül baj, ha van egy kis képzelőerőnk és jó ízlésünk, illetve kedvünk másképpen látni. Erre mutatnék az alábbiakban néhány példát:

A kocsma belső mindenkinél terítékre kerül legalább egyszer - már ha jár az illető kocsmába, mert a hangulatot, a füstös atmoszférát megörökíteni nagy kihívásnak tűnik, és egyébként szerintem az is. Az egyszerűség persze itt is gyönyörködtet.

Hasonló a helyzet az aluljárókkal, és persze az ott előforduló emberekkel is. Mindig megragad, de a lényege - számomra - csak igen nehezen rögzíthető. azért érdemes próbálkozni, persze a 123. "sötét", baljós aluljáró puszta dokumentálása azért tényleg unalmas, ezért érdemes játszani kicsit a gépünkkel.

És ilyen örök téma a különböző virágok és növények hálás tábora. Makró, makró hátán, de szerintem ez még nem önmagában nem elég (nekem). A második képen az is látszik, mennyire alkalmas egy ilyen kép átalakítása után a lakásunk díszítésére.

Az épületek is olyanok, mint a virágok: kellenek. Ráadásul vannak kötelező darabok, még ha a mindennapi találkozás unalmassá is teszi őket, és ezekről is lehet egy kis törődéssel olyan látványt produkálni, amely többet ad egy ócska, teljesen közhelyes képeslap fantáziátlan stílusánál.

Motordroszt

Az előző motorizált képpár nyomán gondoltam, hogy - férfitársaim esetleges örömére - gépek képeivel folytatom saját archívumom feltárását.
Örök téma - több stílusban.

VIVA DIGITALIA!

Egyre halkuló csata zajlik tulajdonképpen a digitális technológia megjelenése óta az analóg-digit fronton, és én nem is nagyon tennék hozzá, illetve vennék el belőle. Csak annyit, hogy én is berzenkedtem az átálláskor, és még sokáig ragaszkodtam a jó öreg Ricoh SuperII-höz. Az érvek, ellenérvek listája végtelen, mindenki szemezgesse magának, a lehetőségeket azonban megpróbálom két - illetve egy képemmel érzékeltetni, ugyanis bedigiztettem egy régi analóg kedvencemet (1. kép) és játszottam vele egy negyed órát (2. kép). Hát, játszani szeretek, és nekem úgy tűnik, érdemes is, ráadásul - egy komoly érv - ingyen.
A harcot nem tudom eldönteni, mert nekem mindkettő tetszik.
 Persze azért, mert enyém. :)